A Nagykunság első olyan települése Kisújszállás, ahol a zsidóság letelepedése jogot nyert! 1850-ben már 6 izraelita lakost regisztráltak. Eleinte a karcagi hitközséghez csatlakoztak, majd 1867 évben önálló hitközséggé alakultak. Bérelt házban tartottak istentiszteleteket. Megalakult a Chevra Kadisa (a Szentegylet), vallásos egyesülés, mely a betegek ellátásáról, a temetkezés szertartásáról, a temetőről gondoskodott. A Nőegylete 1880. évben alakult, adományokból egy tanerős népiskolát is nyitottak, amelyet 1892. március 20.-án ünnepélyesen adtak át hivatásának. Az épület ma is áll (lakóházként) a Béla király utca és a Vásár utca sarkán.
Kisújszálláson a zsidó népesség aránya az első világháború kezdetéig növekvő, 1912. évben a lélekszámuk 580 fő. Az akkor a 13.634 fős nagykun város lakosságának 4,25%-a. A zsidó gyerekek a felekezeti elemi iskolájukat követően igen sokan a helyi református gimnáziumban, illetve a lányok az 1907. évtől működő polgári leányiskolában tanultak.
A zsidó családoknak főleg a város központjában volt a meghatározó a jelenlétük. Elsősorban a bolti, a felvásárló kereskedelemben, illetve a szabad foglalkozású értelmiségi és iparos szakmákban tevékenykedtek. 1929 évben az izraelita gyülekezetnek 118 adófizető tagja volt, ebből 56-nak kereskedő volt a foglalkozása.
A II. világháború (1944. május – június hó) időszakában a kisújszállási gettóba 208 zsidó személyt zártak be, majd szállítottak a szolnoki gyűjtőtáborba. Az elhurcoltak kb. 40%-a lett a holokauszt áldozata.
A túlélők elkobzott tulajdonukat nem kapták vissza. Többségük kivándorolt Izrael államba, illetve befogadó országokba.
Kisújszálláson az utolsó izraelita vallású családban született személy Blum Endre holokauszt túlélő.
Pro Urbe-díjas cipészmester volt, aki 2022. február 26.-án 93 éves korában hunyt el.
